Szerelmes novella

2009 december 8. | Szerző: _Angyalka_

 

A csodálatos együtt töltött éjszaka óta nem beszéltünk. Szenvedtem. Hiányzott minden vele eltöltött perc, a csókjai, az érintése, a forró ölelése, a tánc, amikor magához húzott. Nem hívott, hiába vártam. Mit rontottam el? Eljött újra a péntek, a táncóra. Nem tudtam, hogy menjek e. Jobbnak tartottam, ha otthon maradok, biztos okkal nem keresett. Péntek este csak néztem magam elé a kanapémon, iszogattam egy pohár bort és elképzeltem milyen lenne újra táncolni vele, újra érezni, hogy ő irányít. Pont egy hete történt életem legszebb éjszakája. De miért nem hív? Hiszen ő is akarta, ő is kívánt, ő is vágyott rám. Két pohár bor, és némi önmarcangolás után úgy döntöttem fogok egy taxit és elmegyek a táncórára, még a végére úgyis odaérek és beszélhetek vele. Útközben többször lejátszottam az agyamban, hogy mit fogok mondani, kérdőre vonom, hisz nem csak én akartam, ő is ott volt, ő is érezhetett valamit. Kiszálltam a taxiból és bementem a terembe. Teljesen lefagytam. Ott volt mindenki, és ott volt T. volt felesége is. Álltam a terem ajtajába, nem bírtam megmozdulni. Persze mindenki engem nézett. Csak álltam és néztem magam elé. Néztem T. volt feleségét. Nem értettem mit keres itt. Hiszen elváltak, hogy állhat vele szóba azok után, ahogyan elbánt vele a nő. A merengésem alatt T. odajött hozzám és kihívott a teremből. Nem vontam kérdőre, nem hibáztattam, nem szóltam, csak hallgattam. Ő is hallgatott. Majd egyszercsak az alkohol és a fájdalom keveredésével rosszul lettem. Elrohantam a mosdóba. Pár perc múlva összeszedtem magam és kijöttem. T. ott várt az ajtóba. “Te ittál?” kérdezte. Méghogy ittam e? Mit érdekli őt, hogy ittam e? Ezzel próbálja terelni a témát? Hát, fogtam és megmondtam neki a magamét. Kérdőre vontam, hogy miért nem hívott, miért nem beszéljük meg a történteket, hogy neki nem jelentett semmit az együtt töltött éjszaka? Ő nem szólt semmit. Pár perc után annyit mondott, hogy ezt most ne itt beszéljük meg. Majd felhív. Most pedig menjek szépen haza. Megalázva éreztem magam. Elküldött. És a volt feleségét még szóba se hoztam. Elmentem. Nem értettem semmit se. Mi ez az egész? Ahogy sétálgattam a hideg éjszakában, kitisztult az agyam. Rájöttem, hogy csak kihasznált. Hiszen most vált el nemrég, szüksége volt egy fiatal lány rajongására. Sokáig sétálgattam egyedül, majd taxit fogtam és hazamentem. Megalázva éreztem magam. A lépcsőház ajtóban azonban ott várt ő. Nem bírtam ránézni. Úgy tettem, mintha ott se lenne. Kapkodva kerestem a kulcsomat. Megfogta a kezem, és ezt mondta: “Ne haragudj, beszéljük meg.” Nem figyeltem rá. Nem akartam megbeszélni. “Kérlek beszéljük meg. El kell mondanom valamit.” kérlelt tovább. Beengedtem. Nem szóltam hozzá, nekem úgysem volt mondanivalóm. “Tudom, hogy haragszol, hogy nem hívtalak, de… de egész héten a fiamnál voltam a kórházban és…” tovább folytatta, de a szavak összefolytak előttem. A fiánál? hiszen én…én nem is tudtam, hogy van gyereke. Ez, hogy lehetséges? Miért nem mondta el, hogy van gyereke? Rá is kérdeztem egyből. Mondta, hogy azt hitte, hogy tudok róla, meg nem szívesen beszél a fiáról, mivel beteg. Most már teljesen össze voltam zavarodva. Elmesélte, hogy a válásuk után a fiú (aki egyébként 14 éves) rossz társaságba került és elkezdett nyugtatókat szedni és ivott rá. Teljesen rászokott. És most egy rehabilitációs központban kezelik. Szörnyen éreztem magam. De ő folytatta. Mondta, hogy egész héten vele volt mert ez a legnehezebb időszak és szerette volna ha mellette van. “Ne haragudj, én nem tudtam. Úgy sajnálom” válaszoltam. “Én sajnálom, hogy nem mondtam el előbb, és nem hívtalak fel.” De azt még mindig nem értettem, mit keresett ott a volt felesége. Rákérdeztem. Azt felelte, hogy odament, hogy beszéljenek a fiúk állapotáról. Szégyelltem magam a történtek miatt. Magához húzott és azt mondta, hogy nem felejtette el az együttlétünk egyetlen percét sem. Boldog voltam. Úgy éreztem minden megoldódott.

Pár nappal később felhívott. Zavart volt, annyit mondott, hogy beszélnünk kell és ha nem baj eljön hozzám. Mikor megérkezett még mindig nagyon zavart volt. Mondta, hogy a volt felesége kérdezősködött, hogy ki volt a lány, aki betoppant a táncóra végén és meredten állt az ajtóba, és mi van köztünk, hogy T. meg kijött velem beszélni. T. azt mondta nem ismerte be, hogy mi van köztünk valójában, de a volt neje se hülye és egyből elkezdett kombinálni, amit persze fontos volt a fiával megosztani, aki amúgy sincs valami jó lelkiállapotban. Így a fia teljesen kiborult az apja viselkedésén és újra drogokhoz nyúlt, mivel már nem az elvonón van, hanem rehabilitáción, így nem volt nagy nehézség bejuttatni hozzá a kábítószert. T. teljesen kiborult. Magát hibáztatta és azt mondta jobb lenne, ha abbahagynánk az egészet. Megértettem. Igaza volt. Nagyon fájt, hogy azt kellett mondanom, hogy ” a fiad egészsége a legfontosabb, legyél mellette”. Az ajtóba álltunk, folytak a könnyeim. Hosszan nézett rám, megcsókolt és elment.

 

Hetek, hónapok teltek el. Abbahagytam a táncórákat, hiszen ezek után nem lett volna túl jó ötlet vele táncolnom. A munkába vetettem bele magam. Sokat gondoltam rá, sokat sírtam miatta. Hiányzott nagyon. Főleg a péntek esték voltak a legrosszabbak. Tudtam, hogy táncol. Szerettem volna vele lenni. Hiányzott a tánc is. Hiszen nem miatta jártam táncolni, hanem mert szeretek táncolni. Sokáig tépelődtem mire eldöntöttem, hogy keresek egy másik tánciskolát. Találtam is egyet. Beiratkoztam. A tánctanár egy fiatal, piperkőc, srác volt, aki le se tagadhatta volna, hogy a saját neméhez vonzódik. De kedves volt, igazi tánctanár típus. Más volt minden, de beleszoktam. Szerettem az új iskolát, jó volt a társaság. Összebarátkoztam egy korombeli lánnyal, akinek elmeséltem mindent T.-ről. Mondta, hogy felejtsem el, és el is hívott egy nyári szabadtéri színházi előadásra. Nem utasíthattam vissza a lehetőséget, igaza volt, tényleg ki kellett már mozdulnom otthonról, elő kellett bújni a csigaházamból. Tetszett nagyon az előadás, humoros, velős, igazi komédia. Már álltunk volna fel a székünkből mikor bemondták, hogy most következik egy kis meglepetés. Latin táncbemutató. Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Megláttam a korábbi tánc csoportomat. Bemutatót tartottak. Tudtam, hogy ott van ő is. Rosszul lettem, nem kaptam levegőt. El kellett mennem onnan. Zavartan másztam át az embereken, menekültem a tömegből. És akkor… ott… megláttam őt. Engem nézett. Csak álltam… lemerevedve. Néhány néző szólt rám, hogy menjek tovább, mert nem látnak tőlem semmit se. Mentem…. futottam… messzire… a barátnőm nem értette mi van velem. Majd elmeséltem neki, hogy ott volt T. Hazamentem. Annyira felzaklatott, hogy újra láttam és ő is nézett rám. Pont most, amikor már kezdtem elfelejteni. Előjöttek az emlékek. Hiányzott nagyon. A fájdalomtól álomba sírtam magam.

 Csengetésre ébredtem. Ránéztem az órámra, fél 3 volt. Megijedtem, hogy ki lehet az ilyenkor. De csak nem hagyta abba a csöngetést, kopogtatást. Ajtót nyitottam. És ott állt T. Nem értettem mit keres itt, főleg ilyen későn. Megkérdezte, hogy bejöhet e. Persze beengedtem. Mondta, hogy látott ma és… és csak nézett hosszan, úgy mint azelőtt. És akkor… ott… megcsókolt. Nagyon vágytam rá. A szívem majd kiugrott a helyéről. Ölelkeztünk…. csókolóztunk…. és ismét egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. A izzó testünk egymásba fonódott, halk nyögéseink törték meg a csendet, újra éreztem magamban a forróságot, a szenvedélyt ami betöltötte az egész testemet. Ismét tökéletes volt.

Szerelmes novella

2009 december 7. | Szerző: _Angyalka_

 Pár hónapja egy rendezvényen találkoztam T.vel. Ő amolyan művész úr! Régebben jártam hozzá táncórákra. Persze ő már nem ismert meg ennyi év után, hisz akkor még nagyon kicsi lányka voltam. Jóval idősebb nálam, bevallom. Bajszos idősebb emberke volt az emlékeimben. Néhány hónapja viszont egy előadáson voltam, ahol egyszer csak a színpadra lépett a tánctanár is. Hátulról tiszta T. volt, de előről teljesen más. Sokáig vaciláltam, hogy ki lehet ez a pasi, mire jött a műsorvezető aki bemondta T. nevét. Húúú. Eléggé megváltozott. Semmi bajusz. Fogyott is sokat. Érdeklődtem kicsit és kiderült, hogy nincs rendben a magánélete és ez az oka a nagy változásnak. A kép ami élt az emlékeimben és az új arc teljesen más volt. Tetszett! Előadás után lézengtem az aulában, nézegettem a képeket a falon. Fekete selyem ruha volt rajtam, pánt nélküli, fekete magassarkúval. Elindultam T. irányába, a ruhatár felé. Véletlenül nem vettem észre és nekimentem. Persze a táskám kiesett a kezemből. Ő rámnézett, mosolygott és felvette a táskát. Persze nem győztem elnézést kérni. T. mondta, hogy nincs semmi baj. Elkezdtem keresgélni a táskámban, hogy minden megvan e. Mondtam, hogy kieshetett a táskából a kedvenc parfümmintám, amit mindig magamnál hordok. Felajánlotta, hogy segít megkeresni. Már jó ideje keresgéltünk, persze fél szemmel láttam, hogy nézeget amikor lehajoltam (persze nőiesen hajoltam, hogy ne lásson semmit se). Negyed óra keresgélés után mondtam, hogy hagyja csak ezt nem találjuk meg.(közben nagyon szomorú arcot vágtam) És rápillantottam az órámra. “Jajj ne! Még a buszom is lekéstem.” mondtam még szomorúbb arccal, ugyanis óránként megy csak a busz és már elég hideg volt odakint. Mire T. felajánlotta, hogy ő elvihet engem egy darabig, ugyanis most épp ráér. A kocsiban elkezdtünk beszélgetni, ahol fény derült rá, hogy jártam hozzá táncolni. Kérdezte, hogy mit csinálok mostanság…. Szóval beszélgettünk. Megdicsértem, hogy milyen jól néz ki, ezzel az új külsővel. Láthatóan tetszett neki a bók. Ő pedig megkérdezte, hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy kísérő nélkül néz meg egy előadást. Mire én azt válaszoltam, hogy sajnos mostanában kevés az olyan férfi akivel beszélgetni is lehet, és szívesen elkíséri az embert egy ilyen jellegű előadásra. A mai férfiak a gatyájukban hordják az eszüket. Ez tetszett neki, és tiltakozott, hogy még szerencse, hogy ő nem mai férfi. Hazavitt, megköszöntem, hogy elhozott és elköszöntem. Ennyivel le is záródhatott volna a történet, de ez még csak a bevezetés volt.

Eltelt pár nap és egyszer csak T. bejelölt egy bizonyos közösségi portálon. Mosolyogtam egy jót és visszajelöltem. nem telt el pár óra és kaptam tőle egy üzenetet. Amolyan körüzenet féle volt, de érdekes módon csak nekem küldte el: “Kedves Barátaim, Tánckedvelő Ismerősök! Péntek este szívesen várok mindenkit, aki szívesen venne táncórákat a Kastély téri Táncházban! Az első alkalom ingyenes.”

Sokáig vaciláltam, hogy elmenjek e. Végül döntöttem, hiszen szeretek táncolni! Elmentem. Persze sokáig készülődtem. Fekete szűk farmer volt rajtam, piros magassarkúval és egy piros felsővel. Hajam kivasaltam, halvány smink, parfüm és már kész is voltam. 6kor már ott vártam az előcsarnokba sok más emberrel együtt. Mint kiderült tényleg T. itt tart táncórákat, és engem is invitált. Megérkezett T. mindenkit köszöntött, és amikor engem meglátott csak ennyit mondott: Örülök, hogy itt vagy  te is! Elkezdődött az óra, volt némi emlékem a keringővel kapcsolatban, de már elég halvány emlék volt. Ezen az órán ugyanis keringőzni tanultunk. Párja persze mindenkinek volt, csak nekem nem, mivel ez már egy összeszokott csapat volt. És ugye akinek nincs párja, az T.-vel táncol. Tánctanár lévén elég közel húzott magához, ő vezetett. Nagyon jó táncos! Az alaplépések még jól mentek, de a különböző forgások már annál kevésbé. Meg persze egy óra alatt nem is lehetett elsajátítani a lépéseket. Mikor a többiek elmentek, mondta, hogy maradjak még egy kicsit, ha van időm és megtanítja a forgást. Miért is ne? gondoltam, legalább megtanulom. Elég sokat bénáztam, szégyelltem is magam miatta, hogy nem igaz, hogy ennyire botlábú vagyok. Sokszor szorosan magához húzott, hogy jobban érezzem, hogy mit kell lépni (én pedig zavarban is voltam rendesen) Egy órán át gyakoroltuk, mire már én is belejöttem. Jól ki is fáradtam. Mikor befejeztük, bevallotta, hogy csak nekem küldte el az üzenetet, mert szerette volna, ha folytatom a táncot, amit még anno abbahagytam, és remélte, hogy eljövök. Sokat beszélgettünk és felajánlotta, hogy hazavisz, hiszen sokáig maradtunk. Jól éreztem magam. Utána hetekig ez ment. Jártam az óráira, utána még maradtunk egy órát, tanítgatott és hazavitt. Nem volt semmi különös. Jó volt a hangulat. Kedves ember, lehet vele beszélgetni.

Egyik délután kicsit tovább maradtunk a kelleténél, már korom sötét volt és hatalmas köd. Akkora, hogy a ködlámpa nem ért semmit se. Mondta, hogy meghív a sarki étterembe vacsizni, hátha csillapodik a köd egy kicsit. Zavarban voltam egy kicsit, hisz mégiscsak ketten voltunk és vacsiztunk… Beszélgettünk sokat, és valahogy felhozta a magánéletét. Elmesélte, hogy megcsalta a felesége annyi együtt töltött év után. Ezért a nagy változás. Nagyon megtisztelőnek tartottam, hogy elmondta nekem, pedig igazából nem rám tartozott. Vacsi után hazavitt. Elkísért a lépcsőház ajtajáig. Megköszöntem a vacsit, jó éjszakát kívánt. De még álltunk ott pár pillanatig. Néztünk egymás szemébe, mélyen. Ez volt a nagybetűs A PILLANAT. A csendet a szomszéd néni törte meg, aki épp akkor jött lehozni a szemetet (persze, pont este 10kor kell lehozni). Elköszöntem és felmentem, és ő is hazament. Egész éjjel T.-n járt az agyam. Hiszen ott volt az a pillanat. Mintha megállt volna az idő és csak mi ketten lettünk volna. De mégiscsak idősebb nálam, nem is kicsivel. De olyan kedves, és végre egy igazi férfi, akit nem csak a szex érdekel, hanem kiváncsi rám, az életemre, a lelkemre. Már hajnali négy óra volt, mikor bekapcsoltam a gépet, mivel nem tudtam aludni. A bizonyos közösségi oldalon megnéztem T. adatlapját. Valószínűleg ő sem aludt, mivel 10 percel azelőtt jelentkezett be utoljára. Mosolyogtam egy jót és lefeküdtem aludni, mivel másnap korán keltem, hiszen a munka nem vár rám.

Pénteken ugyanúgy mentem táncórára. T. kicsit zavarban volt. Még sose láttam ilyennek. Hiszen ő mindenkivel kedves, humoros, mindenkivel egy hullámhosszra tud kerülni. Most viszont kimért volt. Főleg velem. És ráadásul jött még egy srác, aki így a partnerem lett. Kicsit csalódott voltam. Nem értettem T. viselkedését. Aztán rájöttem, hogy mit is gondoltam. Hiszen csak egy pillanat volt. Lehet, hogy csak én éreztem azt a bizonyos érzést. Lehet, hogy neki csak egy diáklány vagyok a sok közül. Óra végén vártam egy kicsit, nem tudtam, hogy most mi lesz az én plussz egy órámmal. Elmentek a többiek. Leültem a terembe egy padra, mivel T. telefonált. Vártam. Pár perccel később T. odajött, mondta, hogy akkor kezdjük. de még mindig zavarban volt. Táncoltunk. Viszont az egyik forgásnál kicsit félre léptem és majdnem estem egy nagyon, de T. elkapott és szorosan magához húzott. Hevesen dobogott a szívem. Már nem tudom, hogy az ijedség miatt vagy miatta, hogy magához húzott és nézett mélyen a szemembe… és akkor…. ott…. megcsókolt. Hosszan, forrón csókolt. Megszünt a külvilág. Csak Ő és én, a terem közepén. Ölelt és csókolt. Alig voltam magamnál a kábulattól. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy csókoljon még… még… sokáig.

Azonban egyszer a csók is véget ért. Csend volt. Hallgattunk és néztünk egymásra. És egyszer csak elkezdett pakolni. Össze-vissza kapkodott. Én pedig csak álltam a terem közepén és nem értettem mi történik. Nem szólt. Odamentem hozzá, és megfogtam a kezét. “Ne, kérlek. Hagyjuk ezt, felejtsük el. Nem szabadott volna ezt tennünk.” mondta zavartan. De miért nem? kérdeztem. Azt mondta, hogy túl fiatal vagyok(23) és ő meg kellemetlenül érzi magát emiatt. Mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam. Majd megint mondta, hogy most úgy érzi magát, mint egy fiatal szerelmes, pedig ő már idős (42 éves, ami szerintem nem nagy kor), erre én megint megcsókoltam. Most viszont nem tiltakozott. Hosszan csókolt újra, felültetett az asztalra és úgy csókolóztunk sokáig.

Egyszer csak bejött a takarítónő, mi zavartan elkezdtünk köhögni és pakolgatni, de szerintem nem volt hülye, tudta ő, hogy mi van itt. Mondta, hogy be kell zárnia az épületet. Kimentünk, beültünk a kocsiba. Mondta, hogy hazavisz. Elkísért az ajtóig. Nem szólt semmit, én sem szóltam. Újra megcsókolt. Bavallom őszintén nagyon kívántam. Vágytam rá. Halkan a fülébe súgtam, hogy jöjjön fel hozzám.

Meggyújtottam a gyertyáimat (amiből elég sok van) felbontottam egy üveg bort és csak ültünk a kanapén és néztük egymást. Hol ő mosolygott, hol én. Megittuk a pohár bort és mondta, hogy most már mennie kell. Mondtam, hogy de így nem vezethet, mire ő mondta, hogy taxit hív. Már az ajtóba álltunk, amikor megcsókolt. Az viszont nem akármilyen csók volt. A gyertya hangulatos fényénél, a bor mámorával, a szerelemtől, szenvedélytől fűtve adtuk át magunkat a vágynak. A teste forró volt, és csókjai gyengédek, úgy ahogy minden érintése. Gyengéden ölelt magához, gyengéden hatolt belém. Hosszan szeretkeztünk. Tökéletes volt.