Szerelmes novella

2009 december 7. | Szerző: _Angyalka_ |

 Pár hónapja egy rendezvényen találkoztam T.vel. Ő amolyan művész úr! Régebben jártam hozzá táncórákra. Persze ő már nem ismert meg ennyi év után, hisz akkor még nagyon kicsi lányka voltam. Jóval idősebb nálam, bevallom. Bajszos idősebb emberke volt az emlékeimben. Néhány hónapja viszont egy előadáson voltam, ahol egyszer csak a színpadra lépett a tánctanár is. Hátulról tiszta T. volt, de előről teljesen más. Sokáig vaciláltam, hogy ki lehet ez a pasi, mire jött a műsorvezető aki bemondta T. nevét. Húúú. Eléggé megváltozott. Semmi bajusz. Fogyott is sokat. Érdeklődtem kicsit és kiderült, hogy nincs rendben a magánélete és ez az oka a nagy változásnak. A kép ami élt az emlékeimben és az új arc teljesen más volt. Tetszett! Előadás után lézengtem az aulában, nézegettem a képeket a falon. Fekete selyem ruha volt rajtam, pánt nélküli, fekete magassarkúval. Elindultam T. irányába, a ruhatár felé. Véletlenül nem vettem észre és nekimentem. Persze a táskám kiesett a kezemből. Ő rámnézett, mosolygott és felvette a táskát. Persze nem győztem elnézést kérni. T. mondta, hogy nincs semmi baj. Elkezdtem keresgélni a táskámban, hogy minden megvan e. Mondtam, hogy kieshetett a táskából a kedvenc parfümmintám, amit mindig magamnál hordok. Felajánlotta, hogy segít megkeresni. Már jó ideje keresgéltünk, persze fél szemmel láttam, hogy nézeget amikor lehajoltam (persze nőiesen hajoltam, hogy ne lásson semmit se). Negyed óra keresgélés után mondtam, hogy hagyja csak ezt nem találjuk meg.(közben nagyon szomorú arcot vágtam) És rápillantottam az órámra. “Jajj ne! Még a buszom is lekéstem.” mondtam még szomorúbb arccal, ugyanis óránként megy csak a busz és már elég hideg volt odakint. Mire T. felajánlotta, hogy ő elvihet engem egy darabig, ugyanis most épp ráér. A kocsiban elkezdtünk beszélgetni, ahol fény derült rá, hogy jártam hozzá táncolni. Kérdezte, hogy mit csinálok mostanság…. Szóval beszélgettünk. Megdicsértem, hogy milyen jól néz ki, ezzel az új külsővel. Láthatóan tetszett neki a bók. Ő pedig megkérdezte, hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy kísérő nélkül néz meg egy előadást. Mire én azt válaszoltam, hogy sajnos mostanában kevés az olyan férfi akivel beszélgetni is lehet, és szívesen elkíséri az embert egy ilyen jellegű előadásra. A mai férfiak a gatyájukban hordják az eszüket. Ez tetszett neki, és tiltakozott, hogy még szerencse, hogy ő nem mai férfi. Hazavitt, megköszöntem, hogy elhozott és elköszöntem. Ennyivel le is záródhatott volna a történet, de ez még csak a bevezetés volt.

Eltelt pár nap és egyszer csak T. bejelölt egy bizonyos közösségi portálon. Mosolyogtam egy jót és visszajelöltem. nem telt el pár óra és kaptam tőle egy üzenetet. Amolyan körüzenet féle volt, de érdekes módon csak nekem küldte el: “Kedves Barátaim, Tánckedvelő Ismerősök! Péntek este szívesen várok mindenkit, aki szívesen venne táncórákat a Kastély téri Táncházban! Az első alkalom ingyenes.”

Sokáig vaciláltam, hogy elmenjek e. Végül döntöttem, hiszen szeretek táncolni! Elmentem. Persze sokáig készülődtem. Fekete szűk farmer volt rajtam, piros magassarkúval és egy piros felsővel. Hajam kivasaltam, halvány smink, parfüm és már kész is voltam. 6kor már ott vártam az előcsarnokba sok más emberrel együtt. Mint kiderült tényleg T. itt tart táncórákat, és engem is invitált. Megérkezett T. mindenkit köszöntött, és amikor engem meglátott csak ennyit mondott: Örülök, hogy itt vagy  te is! Elkezdődött az óra, volt némi emlékem a keringővel kapcsolatban, de már elég halvány emlék volt. Ezen az órán ugyanis keringőzni tanultunk. Párja persze mindenkinek volt, csak nekem nem, mivel ez már egy összeszokott csapat volt. És ugye akinek nincs párja, az T.-vel táncol. Tánctanár lévén elég közel húzott magához, ő vezetett. Nagyon jó táncos! Az alaplépések még jól mentek, de a különböző forgások már annál kevésbé. Meg persze egy óra alatt nem is lehetett elsajátítani a lépéseket. Mikor a többiek elmentek, mondta, hogy maradjak még egy kicsit, ha van időm és megtanítja a forgást. Miért is ne? gondoltam, legalább megtanulom. Elég sokat bénáztam, szégyelltem is magam miatta, hogy nem igaz, hogy ennyire botlábú vagyok. Sokszor szorosan magához húzott, hogy jobban érezzem, hogy mit kell lépni (én pedig zavarban is voltam rendesen) Egy órán át gyakoroltuk, mire már én is belejöttem. Jól ki is fáradtam. Mikor befejeztük, bevallotta, hogy csak nekem küldte el az üzenetet, mert szerette volna, ha folytatom a táncot, amit még anno abbahagytam, és remélte, hogy eljövök. Sokat beszélgettünk és felajánlotta, hogy hazavisz, hiszen sokáig maradtunk. Jól éreztem magam. Utána hetekig ez ment. Jártam az óráira, utána még maradtunk egy órát, tanítgatott és hazavitt. Nem volt semmi különös. Jó volt a hangulat. Kedves ember, lehet vele beszélgetni.

Egyik délután kicsit tovább maradtunk a kelleténél, már korom sötét volt és hatalmas köd. Akkora, hogy a ködlámpa nem ért semmit se. Mondta, hogy meghív a sarki étterembe vacsizni, hátha csillapodik a köd egy kicsit. Zavarban voltam egy kicsit, hisz mégiscsak ketten voltunk és vacsiztunk… Beszélgettünk sokat, és valahogy felhozta a magánéletét. Elmesélte, hogy megcsalta a felesége annyi együtt töltött év után. Ezért a nagy változás. Nagyon megtisztelőnek tartottam, hogy elmondta nekem, pedig igazából nem rám tartozott. Vacsi után hazavitt. Elkísért a lépcsőház ajtajáig. Megköszöntem a vacsit, jó éjszakát kívánt. De még álltunk ott pár pillanatig. Néztünk egymás szemébe, mélyen. Ez volt a nagybetűs A PILLANAT. A csendet a szomszéd néni törte meg, aki épp akkor jött lehozni a szemetet (persze, pont este 10kor kell lehozni). Elköszöntem és felmentem, és ő is hazament. Egész éjjel T.-n járt az agyam. Hiszen ott volt az a pillanat. Mintha megállt volna az idő és csak mi ketten lettünk volna. De mégiscsak idősebb nálam, nem is kicsivel. De olyan kedves, és végre egy igazi férfi, akit nem csak a szex érdekel, hanem kiváncsi rám, az életemre, a lelkemre. Már hajnali négy óra volt, mikor bekapcsoltam a gépet, mivel nem tudtam aludni. A bizonyos közösségi oldalon megnéztem T. adatlapját. Valószínűleg ő sem aludt, mivel 10 percel azelőtt jelentkezett be utoljára. Mosolyogtam egy jót és lefeküdtem aludni, mivel másnap korán keltem, hiszen a munka nem vár rám.

Pénteken ugyanúgy mentem táncórára. T. kicsit zavarban volt. Még sose láttam ilyennek. Hiszen ő mindenkivel kedves, humoros, mindenkivel egy hullámhosszra tud kerülni. Most viszont kimért volt. Főleg velem. És ráadásul jött még egy srác, aki így a partnerem lett. Kicsit csalódott voltam. Nem értettem T. viselkedését. Aztán rájöttem, hogy mit is gondoltam. Hiszen csak egy pillanat volt. Lehet, hogy csak én éreztem azt a bizonyos érzést. Lehet, hogy neki csak egy diáklány vagyok a sok közül. Óra végén vártam egy kicsit, nem tudtam, hogy most mi lesz az én plussz egy órámmal. Elmentek a többiek. Leültem a terembe egy padra, mivel T. telefonált. Vártam. Pár perccel később T. odajött, mondta, hogy akkor kezdjük. de még mindig zavarban volt. Táncoltunk. Viszont az egyik forgásnál kicsit félre léptem és majdnem estem egy nagyon, de T. elkapott és szorosan magához húzott. Hevesen dobogott a szívem. Már nem tudom, hogy az ijedség miatt vagy miatta, hogy magához húzott és nézett mélyen a szemembe… és akkor…. ott…. megcsókolt. Hosszan, forrón csókolt. Megszünt a külvilág. Csak Ő és én, a terem közepén. Ölelt és csókolt. Alig voltam magamnál a kábulattól. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy csókoljon még… még… sokáig.

Azonban egyszer a csók is véget ért. Csend volt. Hallgattunk és néztünk egymásra. És egyszer csak elkezdett pakolni. Össze-vissza kapkodott. Én pedig csak álltam a terem közepén és nem értettem mi történik. Nem szólt. Odamentem hozzá, és megfogtam a kezét. “Ne, kérlek. Hagyjuk ezt, felejtsük el. Nem szabadott volna ezt tennünk.” mondta zavartan. De miért nem? kérdeztem. Azt mondta, hogy túl fiatal vagyok(23) és ő meg kellemetlenül érzi magát emiatt. Mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam. Majd megint mondta, hogy most úgy érzi magát, mint egy fiatal szerelmes, pedig ő már idős (42 éves, ami szerintem nem nagy kor), erre én megint megcsókoltam. Most viszont nem tiltakozott. Hosszan csókolt újra, felültetett az asztalra és úgy csókolóztunk sokáig.

Egyszer csak bejött a takarítónő, mi zavartan elkezdtünk köhögni és pakolgatni, de szerintem nem volt hülye, tudta ő, hogy mi van itt. Mondta, hogy be kell zárnia az épületet. Kimentünk, beültünk a kocsiba. Mondta, hogy hazavisz. Elkísért az ajtóig. Nem szólt semmit, én sem szóltam. Újra megcsókolt. Bavallom őszintén nagyon kívántam. Vágytam rá. Halkan a fülébe súgtam, hogy jöjjön fel hozzám.

Meggyújtottam a gyertyáimat (amiből elég sok van) felbontottam egy üveg bort és csak ültünk a kanapén és néztük egymást. Hol ő mosolygott, hol én. Megittuk a pohár bort és mondta, hogy most már mennie kell. Mondtam, hogy de így nem vezethet, mire ő mondta, hogy taxit hív. Már az ajtóba álltunk, amikor megcsókolt. Az viszont nem akármilyen csók volt. A gyertya hangulatos fényénél, a bor mámorával, a szerelemtől, szenvedélytől fűtve adtuk át magunkat a vágynak. A teste forró volt, és csókjai gyengédek, úgy ahogy minden érintése. Gyengéden ölelt magához, gyengéden hatolt belém. Hosszan szeretkeztünk. Tökéletes volt.